A Huszár-kastély pusztulása és egy halálraítélt báró

Ez nem ugyanaz a kastély! Hallottam, hogy romlott az állaga. De ennyit?

Az első gondolatok amik belém ötlöttek, mikor megláttam Szászrégenben, Abafája városrészben található Huszár-kastélyt. Lányos zavaromban körbenéztem a hatalmas zöld bozóton, hátha meglátom azt az impozáns, a régmúlt arisztokráciáját idéző épületet, amit közel tíz éve már egyszer bejártam. Ez csak egy melléképülete lesz, ami leomlott, vagy a kastély közelében álló valahavolt kúriák egyike. Itt áll maga a kastély főépülete is, csak még nem látom…. győzködtem magam. Éljenek a kognitív disztorziók! Valójában pontosan tudtam, hogy öreg barátom tornyosul előttem csonka falaival, akinek már csak saját családi vonatkozásaim miatt tartozom annyival, hogy továbbra is azt a pompát lássam benne amit megérdemel.

Huszár-kastély 2025

Huszár-kastély 2016

Képeslap a Huszár-kastélyról 1929-ből. Forrás: https://magyarkaravan.hu/levelek/index.html

A Huszár család első udvarháza, a középkori katolikus templommal szemben, a ma is látható romoktól 500 méterre épülhetett, melyről először 1693-ból van írásos emlékünk. Tudni lehet, hogy egy öreg ebédlőpalotát említenek a kúriában, valamint gazdasági épületeket és tömlöcöt is. “az udvarház deszkás tornácán és a hosszú folyosón bé menvén vagyon az nagy audenciás ház melyben jó füttős zöld mázú kályhájú kemence, egy fal mellé való ecszeres pad (…) az úr házának jó két nagy üveges, ónos, vassarkas és fordított ablakai vagynak” (Szabó T. Attila, III. k., 650., IV., k.,276-277. o.). Ezek mindegyike olyan tétel, mely a kor sajátságaihoz mérten, igen előkelő és jó egzisztenciára utal. (Ebben az időszakban jellemzően a nemesi kúriák is nádfedelesek voltak a paraszti házakhoz hasonlóan és paticsfalakból épültek). A kúria tömlöcéről a következő szöveg tesz tanubizonyságot: “bizonyosan tudom, hogy Luca Vasil Némasági uram a tömlöcre köldvén Abafájára (…) s ott lánczozva tartotta (…) tömleczház melyben most comperialtatott idegen rab nro. 6, jobbágy rab nro. 1. (Uo., III. k., 859., VII. k., 87. o.). A kúria 1769 előtt lebontásra kerülhetett, mivel az 1769-1773 közötti kartografiai felmérés már nem tünteti fel. (Barta Zoltán: Abafája története, appendix, Marosvásárhely, 2012 Pg. 221.).

Huszár-kastély az “emeletről”

A ma is látható kastély építése a XIX. század elejére datálható. Az épület késő-barokk, klasszicizáló stílusú. A bejárat előtt kocsibejáró terült el, melyet mára visszahódított a természet. A bejárat a család és a gyakori vendégek fogatai számára lett kiépítve. A főbejárat feletti oromfalon valaha a család címere volt elhelyezve. Belépve a hallba díszes klasszicista mennyezet volt látható, melyet 2016-ban még sikerült dokumentálnom, napjainkban teljesen beomlott. Egy vésett kőtábla volt itt elhelyezve, melyen a Mattjias Huszar de Brenhida és az 1590-es szám volt látható. A kastély 32 szobával rendelkezett. Az emeleten kaptak helyet a vendégszobák, az ebédlő és a könyvtárszoba, mely gazdag könyvgyűjteménnyel és számos ritkasággal rendelkezett. Innen nyílt a nagy szalon, melyből az épület kis kápolnájába lehetett jutni. A lépcsőházban értékes festmények lógtak, több közülük a Huszár család tagjait ábrázolta. A földszinten a család tagjai, a gyerekek és azok tanítóinak, nevelőinek szobái voltak kiképezve, valamint a komornyik lakosztálya. Érdekesség, hogy a kastélyt a nagyobb termekben már radiátorokkal fűtötték, melyeket faburkolattal igyekeztek leplezni. A pincében helyezkedett el a nagy kazán, mely a fűtésért volt felelős. A kastély épületében konyha nem volt, csak ebédlő. A ételeket a kastélytól nem messze található Barcsai és Bornemissza kúriákban készítették el, melyeket a Huszár család megvásárolt. Telente, hogy ne hűljön ki az étel, földfeletti alagútszerűséggel kötötték össze a két épületet. A kastélyban több különféle színű cserépkályha volt található. A helyiségek különleges szőnyegekkel, népművészeti alkotásokkal, bútorokkal, műtárggyakkal voltak díszítve. A kastély mellett állt az istálló, melynek oromzatán az ANNO MDCCCXX felirat volt látható, Abafája egyik kutatója, Barta Zoltán szerint. (A feliratot én sem, sem 2016-ban, sem 2025-ben nem találtam meg). A kastélynak két jelentősebb feldúlása volt. Első, a román parasztfelkelés alatt. A második, a szovjet bevonuláskor, mikor a bejövő katonák a könyvtár példányainak jó részét eltüzelték, a festmények nagy részét pedig kivágták a keretből, hogy a saras földet beborítsák vele… végülis a katonát a tiszta bakancs teszi.

A kastély hall és az emelet 2016

A kastélyt 30 holdas park vette körül, melyet francia, majd a XIX. században az angolkertekhez hasonlóan alakítottak ki. A park fő kertésze és rendezője egy bizonyos Kiss Sándor volt, aki ezen sorok írójának néhai nagyapja. A kertben számos ritka fafajta és más egyéb növény volt ültetve, melyeket báró Huszár László utazásairól, vadászatairól hozott magával, többek között Afrikából. Ezek a növények közül jópár még ma is fellelhető, a területet több botanikus és ökológus szakember kutatta. A kastélyparkban 3 halastó volt található szigettel, melyeket élővizű patak kötött össze egymással. Ezek mellett lóversenyre kialakított díjugrató salakpálya is készült, melyeken gyakran rendeztek futamokat, az utolsót 1944-ben. A kastélyparkban kör alakú szökőkút helyezkedett el, valamint különféle szobrok.

A kastély pezsgő életének megvolt a maga rendszere. Nem csak fényes estélyek, találkozók kaptak helyet a falak között. A gyerekek képzésére is nagy hangsúlyt fektettek. Báró Brenhidai Huszár Mónika így emlékszik vissza: “Nyáron mindig teltház volt nálunk: unokatestvéreink, barátnőink, fiúk barátai. Zene, tánc, lovaglás, úszás, teniszversenyek, boldog idők. Télen aztán tanulás. Meg kellett tanúlni szőni, fonni, kézimunkázni, a szobalányokkal együtt csináltuk ezeket a szép munkákat. Nyáron is mindgyikünknek volt egy kertje, veteménnyel, virággal, azt nagy gonddal műveltük; hála anyám ilyen irányú nevelésének (…) Télen a virágházban is kellett a kertészekkel dolgozni, pikírozni, öntözni, a télikerben segítettünk fűteni, gyönyörű pálmákkal, citrom-, narancs-, babérfákkal volt tele, ezeket nyáron ökrökkel kivontatták a gruppokra, baluszterekhez. Én nagyon szerettem itt tartózkodni, olyan finom illat volt mindig a télikertben és jó meleg, legtöbbször itt is tanultam a padon ülve“. (Br. Brenhidai Huszár Mónika: A Huszár család In. Szászrégen és vidéke, VII. évf., 10. (80.) sz. 2. o.). Báró Huszár László gyakran fogadott vendégeket és járt vadászatokra. Könyvében a Kwaheri-ben (szuahéli szó jelentése: Viszontlátásra) meg is örökíti élményeit. Többször járt Afrikában, Dél-Amerikába is eljutott. Katonaként is szolgált az I. világháború alatt, mivel ulánus századosként és dragonyos főhadnagyként is feltűnik. A két világháború között egy hajtóvadászaton véletlenül meglőtt egy román hajtót, aminek következtében Magyarországra kellett menekülnie (A II. bécsi döntésben hatálybalépő Észak-Erdély visszacsatolása a Huszár urodalmat nem érintette, vagyis ekkor már területileg Romániához tartozott Abafája). Mint azt tudjuk, a magyar nemesség tagjai nem élveztek túl nagy szimpátiát a Román vezetőkkel szemben. A Huszár család egyébként is jelentős megfigyelés alatt állt revíziós törekvések gyanúja miatt. Birtokaiktól és vagyonuktól megfosztották őket.

Báró Huszár László fia, Huszár József a II. világháború után külföldre menekült. 1952-ben Aradra költözött, ahol megismerkedett Szoboszlay Aladárral. Szoboszlay a kommunizmus megdöntésére irányuló törekvéseivel szimpátiát váltott ki, a rendszerrel ellenérzést tápláló, vagyonától és címétől fosztott Józsefben. Csatlakozott mozgalmához, melynek célja a kommunista Román Népszövetség megdöntése volt. Feladata az lett volna, hogy a már érezhető 1956-os magyarországi forradalom kirobbanásával egy időben Bukarestbe vezesse a felkelőket. A román titkosszolgálat, a Securitate azonban leleplezte és letartóztatta a szervezkedés résztvevőit, köztük Huszár Józsefet. Hosszas vallatás után 1958. május 30-án, a kolozsvári III. hadtest hadbírósága halálra ítélte a “Román Népköztársaság belső és külső biztonsága elleni szervezkedés” vádjával. Fellebbezéseit elutasították. 1958 július 24-én a temesvári börtönben kivégzését végrehajtották. Rehabilitációjára csupán 2010-ben került sor.

A Huszár család további tagjai emigrációba kényszerültek, vagy szükséglakásokba költöztették őket, ahol szerény körülmények között éltek.

A kastély állapota évről évre romlik, amiben jelentős szerepet játszanak a folyamatos fosztogatások, melynek megakadályozása érdekében a hatóságok nem mondhatni, hogy törik magukat. Az épületbe való bejutás nehézkes és veszélyes, senkinek nem javaslom! A falak állapota folyamatos omlásveszélyre ad okot. A család kriptáját sírrablók kifosztották. A kastély parkjában elvadult a növényzet. A ritka, különleges fákat a hatóságok kivágták és elszállították tüzelőanyagnak, indoklásul, hogy ne lopják el őket. Hm??