A marosvécsi Kemény-kastély. Egy lerobbanó motorkerékpár és egy fellobbanó szerelem. A Helikon születése. Kemény család és kastély I.

Megvannak azok a filmek és videójátékok, ahol a falu feletti dombon egy ódon várkastély magasodik, melynek lakója egy polihisztor báró? A kastélyban időről-időre különös emberek jönnek össze. Az arra járók motorkerékpárja pedig épp az ódon falak alatt robban le. Isten hozott Marosvécsen!

A Kemény család hosszú múltra tekint vissza. Gyökerei egészen a 15.
századig nyúlnak. A Kemény, mint vezetéknév először István erdélyi alvajda
személyénél fedezhető fel. Több kiváló személy köthető a Kemény családhoz.
Kemény Boldizsár, Báthory István jobbkeze volt, sőt Székely Mózes alatt is szolgált.
Boldizsár a későbbiekben Tornyai Zsófiával kötött házasságot, a frigyből született
János. Kemény János 1661-ben nem sokkal halála előtt Erdélyi fejedelem lett.
Unokája, aki szintén a János nevet kapta, belső-szolnoki főispánként tevékenykedett.
János 1698-ba, fivérével egyetemben bárói címet kapott. Innentől a Kemény családról
nem csak, mint előkelő nagy múltú személyekről, hanem bárói családról is beszélünk.
Otthonuk a Marosvécs feletti dombon tornyosuló várkastély, mely egy római erőd
alapjaira épült. 1648 november 8-tól a kastély a Kemény család tulajdonában kerül.

“Harmincötezer hold erdőmet vitte el a színház, de kérlek, erről ne szólj a feleségemnek.“

Uraim! Lássuk be, ennek a mondatnak mind érezzük a súlyát, még akkor is ha nem vagyunk erdő tulajdonosok. Talán nem is az elvesztett terület okozta egzisztenciális szorongás beszélt a báróból, mikor a fentebbi mondatot megosztotta a költő Sütő Andrással. Kemény János, Marosvécs utolsó bárója Amerikában született, Pennsylvániában, mivel apja Kemény István egy jóhiszemű kezességvállalás következtében emigrációba kényszerült. Egészen pontosan, katonai feletteséért egy jómódú hírében álló hercegért vállalt kezességet. Mikor az uzsorás jelentkezett a kölcsön rendezése végett a herceg “eltűnt”, így Kemény Istvánnak kellett fizetnie kölcsönét. A katonatiszti fizetésből élő Kemény István, azonban ezt nem tudta állni, így a vécsi bárói rokonság rendezte a tartozást. A történtek fényében emigrált az Egyesült Államokba, (meg kell jegyeznem, hogy a 19-20. század fordulóján a korszellemre még jellemző volt, főként a vagyonos nemesség körében, hogy mikor valakit jelentős anyagi veszteség ért, az szégyenletes, megalázó eseménynek bizonyult, olyannyira, hogy inkább eltűnt/el kellett tűnnie környezetéből, illetve jellemzően sajnos öngyilkosságot hajtottak végre). Azt hiszem Szerb Antal A Pendragon legenda című regényében az ehhez hasonló szituációkra érti, hogy “Minden jótett elveszi méltó büntetését“. Habár a nemesnek született Kemény István mosogatófiú sorsra került Amerikában, némi elégedettséggel tölthette el, hogy megismerte és elnyerte a kegyeit a gyönyörű színésznőnek Ida Berenice Mitchellnek, akivel három gyermekük született: Kemény János és két kislány, Kemény Gizella és Kemény Berenice. Mikor apja váratlanul meghalt (Ekkor Kemény János szimplán egy éves volt) anyja úgy döntött, gyermekeivel néhai férje rokonaihoz költözik Erdélybe. Az “amerikás” özvegyaszzonyt és gyermekeit a család alsójárai kúriájában helyezték el. Itt betekintendőül a fiatal anya nehéz helyzetébe idéznék Kemény János Kakukkfiókák című önéletrajzából.

“Amíg megérkeztünk Alsójárába, anyám erős akarattal tartotta féken érzelmeit, amikor azonban feltárta a nagyszoba ruhásszekrényének szárnyas ajtóit, s betekintett, nem tudta magát tovább fegyelmezni, arccal ráborulva egy szék támlájára, hangosan zokogni kezdett. A szekrény egyik fele gyermekruhával volt teletömve, fehérneművel, cipőcskékkel, kabátkákkal, a szekrény másik felében pedig összezsúfolva vártak reánk a legkülönbözőbb játékok, könyvek, építőkockák, társasjátékok, babák, kislányoknak való mindenféle gyönyörűségek. Nagyapám egyik öccsének, Simon bácsinak ajándéka volt mindez, az árva amerikai rokon gyerekek számára.”

Itt Alsójárán nevelkedett a kis Kemény János. A környékbeli gyerekekkel játszott rangra való tekintet nélkül, a helyi elemi iskolába járt, időzött a környéken lévő római hídnál cserép és érmedarabokat vadászva, ha tűz ütött ki szaladni akart oltani a felnőttekkel. Szóval élte egy egyszer normál kisfiú életét. Gimnáziumi éveit, már a Kolozsvári Református Kollégiumban töltötte. Felsőfokú tanulmányait Bécsben végezte, a Hochschule für Bodenkultur erdőmérnöki szakán. Elképzelése az volt, hogy tanulmányaivégeztével, az egyetemen szerzett ismereteivel a marosvécsi birtokon fog dolgozni, bár a bécsi kávézókat szívesebben látogatta, mint az előadótermeket. Mondjuk érthető… 1923-ban azonban váratlan fordulat következett be. Kemény Ákos, Marosvécs ura váratlanul elhunyt szívszélhűdés következtében. Felesége Bánffy Prolixénia úgy rendelkezett, hogy János vegye át a bárói feladatkört. Így lett Kemény János, 1923-ban Marosvécs bárója.

Báró Kemény János és felesége Augusta (Szévaszti) Paton of Grandhome.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Kem%C3%A9ny_J%C3%A1nos_%28%C3%ADr%C3%B3%29

“Tizenkilenc éves voltam, rímek felett merengő, Bécsben csatangoló diák, amikor egyik napról a másikra reámhárultak a gazda-gondok. Azóta – csaknem két évtizede már – Marosvécs az én mindennapi otthonom. Nekem tehát nem az a regényes várkastély, amelynek a látogató vagy a vele először találkozó látja. (…) Régi falai inkább gondot adnak nekem, ha valahol mállani kezdenek…” Így jellemzi a bárói létet Kemény János A vécsi otthon című írásában. A kastély, a hatalmas erdőbirtokok és Marosvécs kezelése, embertpróbáló feladat lehetett főleg, mivel a Noblesse oblige, vagyis a nemesség kötelez elvét igen komolyan vette. Színházak működését támogatta, templomokat építettett (nem csak magyar, román-ortodox templomokat is), iskolát, könyvtárat hozott létre. Támogatta a falubelieket nemzetiségre való tekintet nélkül. Marosvécsen a magyarság, románság, németség és a cigányság is szép számmal képviseltette magát. Mindezen nemzetiségek és etnikumok egyaránt tisztelték a bárót. Ha egy családnak új tetőre volt szüksége csináltatott. Ha télire nem jutott elegendő takarmány, a sajátjából adott. Elmondások alapján köszönéssel sosem lehetett megelőzni és közvetlenségében, udvariasságában sosem kellett csalódni.

Forrás: https://maszol.ro/kultura/Erdely-legjei-Maros-megye-a-marosvecsi-Kemeny-kastely

A kastély belűlről, a bútorok egy része reprodukció. A képeimen látható kandalló és fésülködő asztal eredeti.

Így volt ez azon a napon is, mikor Kemény báró arra lett figyelmes, hogy a Maros és a kastély domb közötti kanyargós úton egy oldalkocsis motorkerékpár robban le hatalmas zajjal. A motor tulajdonosa egy kedves ismerőse a görög származású, de brit állampolgárságú John Paton volt, az oldalkocsiban pedig a húga Augusta foglalt helyet aki bátját jött meglátogatni Erdélybe. A báró azonnal a testvérpár segítségére sietett, amit Augusta Paton Önéletrajzi Emlékezések című könyvében így örökítenek meg: “Amikor odaértek a kanyargós, meredek úthoz, ami a kastélyhoz vezetett, John motorkerékpárja elkezdett köpködni, és félúton teljesen leállt. Olyan hangos volt, hogy az ott lakók messziről hallották érkezésüket. Amint Szévászti kilépett az oldalkocsiból, megpillantott egy szép, fiatal férfit, aki szaladt feléjük. – Helló János! – kiáltotta John. – De jó, hogy itt vagy! Segíts, kérlek, toljukezt fel, de előbb engedd meg, hogy bemutassam a húgomat, Szévásztit. Szévászti szokásos “Örvendek”-jére János egyik kezével hátrasimította a haját, a másikat odanyújtotta és mormogott valamit, miközben nagy, meleg, szürke szemeivel bámulta a lányt.” Mivel a motorkerékpárt hosszabb időbe tellett megjavítani, a testvérpár egy időre a vécsi kastély vendégszeretetét élvezte. Spoiler veszély! Szerelem lett belőle.

Az a bizonyos oldalkocsis motorkerékpár

Forrás: https://www.kemenyinfo.hu/en/baro-kemeny-janos-1903-1972/auguszta-paton-wife-of-janos-kemeny

Forrás: https://erdelyalbum.hu/kemeny-janos-a-marosvecsi-kemeny-varkastely-orokose/

Polgári esküvőjük Kolozsváron köttetett, míg az egyházit Gyekén ünnepelték 1923-ban. A fiatal báró és báróné berendezkedett a vécsi kastélyban Augusta igyekezett minél otthonosabbá tenni számukra a hatalmas nehezen befűthető, végtelen folyósójú épületet és bár férjével angolnyelven tudott diskurálni, magyarul tanult. 1926 november 23-án megszületett első lányuk, akit Attila a hun egyik feleségéről Mikoltnak neveztek el. 1929-ben jött világra Klió lányuk. Harmadik gyerekként egy kisfiú született a kis Jánoska, aki sajnos négy éves korában egy ködös decemberi napon meghalt diftériában. 1934-ben született harmadik lányuk Zsuzsanna, majd 1937-ben Árpád, 1940-ben pedig Miklós fiuk. Kemény János közben a bárói teendői mellett teológiát végzett és református lelkésznek szentelték. Maga is írt, a színház és a cirkusz mellett szívügye volt az irodalom és Erdély kérdése. Baráti köre többnyire írókból állt, akikkel Kolozsváron az Óváry-házban rendeztek összejöveteleket. Egy nap azonban azzal állt elő feleségének, hogy az erdélyi magyar irodalom védelmének érdekében összejövetelt szervez a kastélyban, melyre különféle világnézetű, politikai gondolkodású írókat hív meg.

A kastély bejáratát örző kőoroszlánok reprodukciói. Az eredeti szobrokat a kastély fosztogatása során ellopták. A baloldali pajzson a Kemény címer, míg a jobboldalin Bánffy címer látható.

Az összejövetel előkészületeiből felesége is kivette részét. Augusta a vendégek elhelyezését és étkeztetését kezdte szervezni, minden egyes szobába ahol valamelyik írót szállásolták, ceruzát és papírt rakatott arra az esetre, ha ott kapná el az illetőt az ihlet. Arra is figyelt a fiatal báróné, hogy melyik írok rakhatók egy szobába (mint említettem páran meredeken ellentétes nézeteket vallottak) és a nőknek is természetesen külön helységet biztosított. Emlékiratában így emlékszik vissza az eseményre: “1926 júliusában eljött a nagy nap, az erdélyi irók megérkezésének a napja. A felvonóhídon vártunk, hogy üdvözölhessük őket. Néhányan közülük úgy néztek ki, mint az éhenkórászok. Úgy döntöttünk, hogy a Helikon nevet adjuk a társaságnak. A délelőttök és a délutánok megbeszélésekkel és vitákkal teltek, az idő többi részét egymás megismerésével töltötték. Esténként folyt a szellemességi megmérettetés.” A kastély hátsó parkja, ahol most a bárói sír, Wass Albert sírja és a Helikon asztal is található irodalomtörténeti zarándohhellyé vált. Tanúja volt a Helikon társaság Intellektuális vitáinak, dialektikáinak és az irodalom értékének megörzésére, továbbadására tett erőfeszítéseinek. Anyagi alapot hozott létre írok (köztük Szerb Antal) köteteinek megjelentetésére. Kemény János szigorúan ragaszkodott hozzá, hogy az összejövetelek politika mentesek legyenek, a produktumra törekvés és ne a vitanyerés legyen a cél. Vagyis ahogy a helikonistáknak kiküldött névreszóló meghívóban állt, “irodalmi terveinket, szándékainkat megbeszéljük, és együttes, alapos tanácskozásban mintegy helyzetképet vegyünk fel az erdélyi irodalom mai állapotáról és jövő lehetőségeiről“. Így gyűltek össze az írók minden nyáron a vécsi kastélyban néhány napra 1926 és 1938 között. A II. világháború közeledtével nem tudták folytatni a találkozókat, de a Helikon folyóirat és könyvkiadó még 1944-ig fennmaradt. 1942-ben jött össze 15. alkalommal utoljára a Helikon a kastélyban. 1944-ben volt a legutolsó találkozás, de akkor már a bárói pár kolozsvári házában.

**II. Helikon találkozó 1927.**
*Első sor: Áprily Lajos, Kós Károly, Nyírő József.*
*Második sor: Gyallai Domokos, Molter Károly, Bartalis János, Kuncz Aladár, Kádár Imre, Tabéry Géza, Reményik Sándor, Hunyady Sándor, Szentimrei Jenő, Ligeti Ernő.*
*Harmadik sor: Makkai Sándor, Berde Mária, Gulácsy Irén, Kemény János, Kemény János nővére, Bánffy Miklós, Olasz Lajos.*
*Negyedi sor: Kacsó Sándor, Finta Zoltán, Kovács László, Tamási Áron*
Forrás: https://www.europeana.eu/hu/item/2048006/Athena_Plus_ProvidedCHO_Pet_fi_Literary_Museum_787531

1940-ben Észak-Erdély visszacsatolásával az erdélyi magyarság új fénykorát élte. Az antiszemitizmus azonban egyre sötétebb árnyékként vetült a társadalomra. Kemény János demokrata gondolkodóként és a környékéért felelősséget vállaló nemesként, de tulzó jelzők nélkül annyit is mondhatnánk emberként cselekedett. A kirúgott zsidó származású szinészek új színházat hoztak létre Kolozsváron Concordia néven. Ennek működéséhez szükséges annyagi forrásokat a báró megteremtette, színdarabokkal, jelmezekkel, kellékekkel látta el őket. Folyamatos kérvényeket küldött a hatóságoknak, jó pár üldözött ember számára mentesítő iratokat tudott szerezni. A helikonista Kádár Imrét és családját például egyenesen a gestapo karmaiból menekítette ki. Munkaszolgálatosokat hívtak a kastélyba és megetették, ellátták őket. Augusta Paton emlékiratában így emlékszik vissza: “Megtapasztaltam, hogy minden jóért meg kell fizetni. Mi együttérzésünkkel fizettünk azon zsidó barátaink, orvosok és színészek iránt, akiket, miután megalázták őket azzal, hogy sárga csillagot kellett viselniük, elvittek valahova, amiről mi azt hittük, hogy csak egy tábor. 1943-ban már mindenhol ott voltak a németek. Jánost is behívták a német főhadiszállásra, és kikérdezték, ami után ő föld alatti tevékenységbe kezdett, és ott segített az embereken, ahol tudott“. Ezeket a tevékenységeket államellenességgel bélyegezte a hatalom. A fasiszta… majd a kommunista mindent elvett tőlük.

“Ne vegyék fel őket, mert azonnal kötődni kezdenek!” Ezzel a mondattal fogadta apámat és kedves barátját és kutatótársát Csaba bá-t a pszichiátriai intézet főnővére a mentálisan hátrányoshelyzetű gyerekek között valamikor a 90-es években. Hogy hogy jön ez a Kemény kastélyhoz? Következő írásomban erre térek ki!