A bárói Kemény család kálváriája. A kastély és a nemesi birtokok elvesztése. Kemény család és kastély II.

Ez az írásom egy korábbi: A marosvécsi Kemény-kastély. Egy lerobbanó motorkerékpár és egy fellobanó szerelem. A Helikon születése. című bejegyzésem folytatása, melyet itt talál/találsz meg: https://civilizaciokpszichologiaja.com/2025/06/20/a-marosvecsi-kemeny-kastely-egy-lerobbano-motorkerekpar-es-egy-fellobbano-szerelem-a-helikon-szuletese/ Az események időrendisége miatt érdemes a linken található bejegyzést elolvasni hamarabb!

Talán a tőlem megszokott historizáló hangvételtől jóval sötétebbre sikertült ezen írásom, de a történelemről és a történelmi tényekről beszélni kell! Így is sok köd fedi még a közel és régmúlt útvesztőit. Púderezésnek, vagy éppen démonizálásnak az események feltárásában semmi helye! A történelem lidérceit pedig nevükön kell nevezni és lerántani a csuklyát arcukról, különben örökre kíséreni fogják a társadalamt! Lectori salutem.

“Those who forget history are doomed to repeat it.“

Wednesday Addams

Udvarias, segítőkész, életigenlő, jóhiszemű, erős identitású, mecénás, gentleman, színházalapító, templom, iskola, könyvtár építő, nemes lelkű… báró. Hogyan is lehetne Kemény Jánost jellemezni? A Helikon alapítója? Marosvécs nemese? Bár rendszerint publikációimban figyelek rá, hogy véleménynyilvánítás nélkül, érzelemmentesen mutassam be az adott témát… hiszen mint társadalomkutatónak ez a dolgom, valogy a Kemény család sorsával mégsem tudok párttatlan lenni és mint egy szimpla történelmi tényt, szociálpszichológiai esettanulmányt kezelni. Bár Kemény János egyik unokájával Nagy Kemény Gézával közelmúltban kötetett ismeretségemen kívül semmi kötődésem nincs a családhoz és a kastélyhoz, ez valahogy több, mint egy egyszerű esetismertetés, vagy egy nemesi család a sok közül, akikkel foglalkozom. Ez valami mélyebb. Na, befejeztem az érzelgősködést. Nézzük, mi is történt!

Az alábbi sorok felkavaró, a nyugalom megzavarására alkalmas beszámolókat tartalmazhatnak!

Előzmény:

Mikor Kemény János megörökli Marosvécs bárói címét és feladatkörét a várkastéllyal egyetemben, hirtelen hatalmas felelősség zúdul a nyakába. Egy váratlanul a kastély alatt meghibásodó motorkerékpár következtében megismerkedik későbbi feleségével Augusta Paton of Grandhomeal. Három lányuk születik: Mikolt, Klió és Zsuzsanna és három fiuk: Jánoska (aki sajnos nem éli meg a felnőttkort), Árpád és Miklós. A kis Jánoska elvesztését leszámítva idillinek nevezhető életet élnek. Igyekeznek a kastélyt minél konfortosabbá, otthonosabbá tenni, nagy társasági életet élnek, foglalkoznak Marosvécs és környéke problémáival, hiányosságaival és lehetőségeivel. Kemény János jó bárónak bizonyul, feleségével egyetemben felelősséggel, a nemesi mentalitás teljességével viseltetik Marosvécs lakói iránt függetlenül azok származásától, vagy politikai nézetétől. Kimondott figyelmet fordít a kultúra meglétére. Megalapítja a híres-neves Helikont az erdélyi irodalmi élet támogatásáért és fenntartásáért. Kastélyában ad otthont a helikoni találkozóknak. De a háború szele és Trianon Vécset is eléri. A báró egyébként sem látott rá sok esélyt, hogy a II. bécsi döntés értelmében visszacsatolt országrészek (mely Marosvécset, a báró uradalmát is magába foglalta) hosszabb ideig fenntarthatóan Magyarország részei maradnak, ez azonban őt és családját egyaránt halmozottan negatívan érinti. (A fenti linken megtalálható korábbi írásban mindezt bővebben kifejtem.)

“Volt egy nagyon megbízható székely inasom. Amikor hallottam, hogy az oroszok kezet fogtak Hitlerrel, rossz előérzetem támadt. Titokban becsomagoltuk az inassal a legértékesebb szőnyegeket és az ezüstkészlet egy részét, és eldugtuk egy üregbe, a várfalba, amit az inas olyan ügyesen befalazott, hogy senki nem vette észre a nyomokat.” Írja visszaemlékezéseiben Augusta Paton báróné. A háború kezdete nem volt hatással a családra. Élték szokásos életüket. Színházba, operába jártak, vadászatokat rendeztek, foglalkoztak a környék ügyeivel. 1943-tól azonban a náci Németország súlykolta antiszemtita hatások, Horthy és Hitler sűrűsödő ellentétei egyre mélyebben hatottak Magyarországra (a karakter-démonizáló történetírás nem szeret a témával foglalkozni, de Horthy Miklós egyre többet opponált Hitler antiszemita elvárásaival szemben). Báró Kemény János feladatának érezte a környékbeliek védelmét, így “földalatti” tevékenységbe kezdett. A Thália Magyar Színház igazgatójaként kapott fizetését arra ajánlotta fel, hogy az elbocsájtott zsidó származású színészek bérét kifizesse, valamint az általuk alapított új színház, a Concordia működését fizette saját vagyonából. A Vécsen felállított zsidó tábor fogvatartottjainak a bárói pár némi mézet és egyéb “luxus” élelmiszereket juttatott be. Több zsidó származású ismerősük barátjuk, többök között a fogorvosuk ékszereit és különféle vagyontárgyait rejtették el, melyeket aztán visszaszolgáltattak számukra. A vár rejtett zugaiban bújtattak a nácik elől brit pilótákat, akik fogolytáborokból szöktek meg. Kemény bárót be is rendelték a környék német főhadibázisára, hogy kikérdezzék tevékenységéről.

Mikor a Wehrmacht elkezdett visszavonulni, egy téli napon amerikai repülők tüntek fel az égen. A gépek bombázni kezdték Kolozsvárt. Egy kórház is találatot kapott, mellesleg, ahol a báró és a báróné fiai is születtek. Klió lányuk a lebombázott kórházhoz sietett a mentőegységekkel segíteni a túlélőkön és menteni a menthetőt. A szovjet Vörös Hadsereg közeledésére és az egyre fokozódó háborús helyzetre való tekintettel Kemény János úgy döntött, jobb lesz, ha Budapestre utaznak, mivel egy nagyobb városban könnyebb eltűnni (főként, ha az ember és családja főnemesi leszármazottak). A báróné némi értéktárgyakat még lehordott a várkastély katakombás pincéibe (ami mellesleg a török időkben titkos kápolnaként funkcionált) minden másból, csak a legfontosabbakat vitték. Az autójukat a visszavonuló német katonák lefoglalták, azonban szereztek taxikat, amikkel Kolozsvárra akartak átjutni, azonban már ez sem ment gördülékenyen.

A báróné emlékiratában így emlékszik az eseményre: “Nem jutottunk túl messze a taxikkal, amikor, sajnos találkoztunk egy német tankkonvojjal. Egy amerikai repülőgép is megjelent, de meg volt sérülve, és megpróbálta elereszteni a bombáit, mielőtt kényszerleszállást hajtott volna végre. A taxisofőrök kiugrottak az autókból, és odarohantak a színhelyhez, míg Klió és én odavittük az öregeket egy sánchoz, és megkértük, hogy feküdjenek bele.” A fejetetejére állt Kolozsvárról, vonattal indultak tovább az ország belseje felé. A vonat lépésben haladt, mivel bármikor hirtelen megállásra volt szükség egy esetleges bombázás esetén. Nagy nehezen Debrecenbe értek, majd onnan tovább indultak Budapestre. “A hatvani elágazásnál le kellett rohannunk az állomás pincéjébe, mert amerikai gépek jöttek arra, de valószinűleg felderítőgépek lehettek, mert továbbrepültek. Visszaszálltunk a vonatra, és Győrig mentünk, de előbb újra le kellett rohanni, ezúttal a szántóföldre, mert nem volt pince. Ekkor a repülők porig bombázták a hatvani elágazást” emlékszik vissza Augusta Paton. Előbb a Hungária Szállóban lakott a család, majd különböző ismerősöknél, majd felajánlották nekik, hogy költözzenek egy budai villába, mely Kinsky Katalin hercegnő tulajdona volt. Pár napig újra kényelemben élhetett a család, egészen addig, amíg két nyilas tiszt le nem költöztette őket a villa kevésbé komfortos alsóbb szintjére, hogy a fentebbi részekbe felhalmozhassák összelopott műtárgyaikat.

“Egyik nap elvittük a gyerekeket Jánossal a Gellért Szállóba ebédelni. Bejött egy fiatal pap, akinek náci karszalag volt a karján, és bármennyire is szükségünk volt az ételre, ettől elment az étvágyunk.”

Kemény Jánosné Augusta Paton

Mivel a villának nem volt pincéje, a bombázások pedig egyre gyakoribbak voltak, a báróné átment a szemben álló házba menedéket kérni, amelynek volt pincéje és egy bizonyos Balog család lakta. Bár már többen is meghúzták magukat náluk, befogadták őket a házba. Nemsokkal később egy közeli villát bombatalálat ért, a báróné így emlékszik vissza az eseményre: “Eldöntöttem, hogy odamegyek és segítek. A fehér havon jó célpont lehettem az orosz pilótának, aki gépfegyvertüzet nyitott rám. Szerencsére megbotlottam, és elestem. Ő azt hitte, hogy eltalált, megfordult és elment.” Szóval náci megszállás alól “felszabadító hősünk” rálőtt egy FEGYVERTELEN civil NŐRE! Valaki lányára, valaki édesanyjára… Ítéljen a történelem?

Kemény János Pesten maradt még egy darabig, de felesége visszaindult a gyerekekkel Marosvécsre, ahova különösebb viszontagságok nélkül megérkeztek. A harcoknak, elhurcolásoknak és katonai túlkapásoknak több barátjuk, ismerősük is áldozatul esett. A kastélyt teljesen kifosztották. Bár nemzetiségre való tekintet nélkül a környékbeliek mind tisztelték a bárói családot, tiszteletük olyan távlatokba már nem emelkedett, hogy ne törjék fel és fosszák ki a kastélyt “mi vagyunk a bárók” kiáltások közepette. Amit a falusiak meghagytak, azt a német katonák vitték el. A könyvtár könyveit elhordták, vagy széttépték és otthagyták. A báróné egy alkalommal maga látta, amint a helyi hentes az antik köteteik lapjaiba csomagolja a húst. Sic transit gloria mundi!

Kopjafák a kastély parkjában.

A bárónő és a gyerekek nem a kifosztott kastélyba, hanem a birtok gazdasági ügyintézőjének kicsi házába költöztek be. A falusiak néhány dolgot visszahoztak, amit elvittek, Klió sörgyárban kezdett dolgozni, a báróné kézkrém készítésbe és árusításba fogott. Mikor Kemény báró ígéretet kapott, hogy nemesi származása miatt nincs veszélyben (a kommunista ideológia szerint az arisztokrácia a közellenség), hazatért ő is és a család bérelt lakásokban kezdett lakni. Kolozsvárra, majd Marosvásárhelyre költöztek, ahol házat vettek. Mivel Kemény János köztiszteletnek örvendett mindig és mindenhol voltak barátai, nem üldözte (még) a kommunista hatalom, sőt még arra is felkérték, hogy hozzon létre magyar szinházat, aminek ő eleget is tett Tompa Miklóssal karöltve. Marosvásárhelyen létrehozta a Székely Színházat, mely Lehár Ferenc neves darabjával A mosoly országával debütált.

A térségben némi konszolidáció vette kezdetét a háború után. A kommunista párbeszéd része volt, hogy a különböző nemzetiségek között nem szabad különbséget tenni, mely hatott a térség társadalmára, kár hogy propaganda jelenségről beszélünk és a sztálini hatalom nem sokáig tartotta fenn az egyenlőség látszatát sem. 1947 második felétől, a kommunizmus kimutatta fogafehérjét… vagy ínye vörösét, ahogy tetszik.

“Rövid időn belül az önző, opportunista, primitív proletáriátus kiszorította helyükből az idealistákat és átvette a hatalmat. Lubickoltak benne, egyáltalán nem vették figyelembe azt, hogy milyen károkat okoznak újonnan bevezetett törnényeik.“

Kemény Jánosné Augusta Paton

“A helyi bizottság egyelőre még arra sem tartott érdemesnek, hogy tíztagú családom részére egy négyzetméternyi helyet juttasson”

báró Kemény János

1949-ben a nemeseket, földbirtokosokat, gyár és egyéb nagytőkéseket összegyüjtötték és teherautókra pakolták. El kellett hagyniuk otthonaikat. Spoiler veszély! Hátrahagyott vagyonuk a kommunista hatalomhoz került. Az államosítás keretében elkobozták a Kemény család vagyonát. A marosvécsi kastélyukat, A galonyai vadászházukat és minden birtokukat elvették. A kastély családi otthonból börtön, majd pszichiátriai zártosztály lett felnőttek és gyermekek számára. Ezek mellett, a bárói pár egyik lányát Kemény Kliót a kolozsvári opera énekesnőjét kirúgták állásából feltehetőleg ugyancsak nemesi származása miatt. Egy asztalosműhelyben kezdett dolgozni, hogy fenn tudja magát tartani. Legfiatalabb lányuk Kemény Zsuzsanna befejezte az iskolát, de nemesi származása miatt nem mehetett egyetemre. Hiába szeretett volna tovább tanulni, szódagyárban kellett dolgoznia. A színház társalapító Tompa Miklós támadni kezdte a bárót, majd 1952-ben az irodájába hivatta és az alábbi dokumentumot tolta elé:

“Az állami Székely színáz igazgatósága értesíti, hogy a színház kebelében működő Munka Perek eldöntésére hivatott Bizottság I. számú Határozata alapján Önnek a munkaszerződését azonnali hatállyal felbontja, illetve az intézet kebeléből elbocsájtja“

Majd ennyit tett hozzá: Vedd a holmidat és tűnj el!

A vagyonától és munkájától megfosztott Kemény János a marosvásárhelyi vasútállomás melletti mészégető telepen volt kénytelen munkát vállalni, más választás híján. A mészégető munkások közül azonban többen felismerték a bárót és több alkalommal kivették a munkát a kezéből. Kemény elmondása szerint többször előfordult az is, hogy a munkások neki adták egy napra kimért tejüket vagy ennivalójukat, mondván, vigye haza a báró úr a családja számára. Az egykori báróra többen emlékeztek azokból az időkből, amikor még a szó többféle értelmében is nemes úrként élte napjait. Nem felejtették alázattal teljes tekintélyét, segítőkészségét és oltalmazó viselkedését. Többen próbálták segíteni, ahogy a maguk korlátai engedték. A báró elbeszéléséből tudjuk, hogy egyszer még egy gyártulajdonos ismerőse is betévedt a telepre és kivette a csákányt a kezéből, mondván törleszteni kíván a báró úr múltbeli szívességeiből. Persze nem volt tiszteletteljes minden ember. Cukorból, lisztből és olajból havi fejadagok jártak ekkoriban. Sorbanállás közben a bárónét többször megsértették kárörvendők.

A mészégetőből egy véletlen találkozásnak köszönhetően szabadult végül Kemény János. Marosvásárhely főterén összefutott Groza Péterrel. A miniszterelnök felismerte a meszes munkásruhában ácsorgó bárót és csak annyit kérdezett tőle: “Jánoska, hát veled mi van?” Mire ő elmondta neki, hogy eltávolították a színházból. Groza közbenjárásával otthagyhatta a mészégetőt és a Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet könyvtárosa lett. 1958-ban azonban onnan is menesztették, de ekkor a költő Sütő András már a Művészet címmel induló, majd Új Élet névre váltó magazinnál szerzett neki újságírói állást. Innen ment nyugdíjba a báró úr 1968-ban.

Kemény János nem beszélt a régi időkről. Úgy ment unokájával horgászni a Marosra, hogy fel sem nézett a várdombon álló kastélyra, mely valaha az otthona volt. Amennyire megismerhettem olvasmányaimból és leszármazottai beszámolóiból, arra következtetek, ő az az ember volt, aki nem a múlton, a veszteségen rágódott. A jelenben élt. Egy nagypapa, aki horgászik az unokájával és fantasztikus napot töltenek együtt. Egy férj, aki dícséri felesége főztjét. Apa, aki a gyermekeinek él. Férfi, aki mindezt megélte. Jellemében is nemes arisztokrata.

1971. október 13-án távozott az élők sorából, temetésére hatalmas tömeg gyűlt össze. Koporsóját kézben vitték fel a várkastély parkjába, ahol örök nyugalomra helyezték. Felesége Augusta Paton of Grandhome 1989. július 27-én követte, akinek a temetését a román állam nem engedélyezte a kastélyparkban férje mellé arra hivatkozva nincs elég hely. Nincs elég hely? Rendben. Mit lehetett tenni, rátemették koporsóját férjére. Ebbe már nem igazán lehet belekötni, lássuk be.

Csak hogy kemények ezek a Kemények! A restitúció rögös útvesztőin végigverekedve magukat a Kemény család visszaszerezte a marosvécsi kastélyt! Folytatása következik…

A tanulmány elkészítése során hatalmas segítséget adott, hogy megvoltak Augusta Paton of Grandhome emlékiratai. Kemény János báró is írt önéletrajzott, mely a könyv elolvasása után értelmet nyerő Kakukkfiókák címmel jelent meg. Sajnos azonban a báró halála miatt nem folytatódott több kötetesre tervezett önélerajza. Mivel gyermekkorát meséli el a Kakukkfiókákban, így ebben az írásban nem sokat tudtam belőle használni, azonban bátorítanám az olvasót, hogy forgassa át a Kakukkfiókákat. Lenyűgoző írás a báró és a báróné önéletrajza egyaránt. Családról, barátságról, identitásról, elfogadásról, kultúráról, kalandról, szerelemről, háborúról… az életről.

Felhasznált szakirodalom és források:

Báró Kemény Jánosné Augusta Paton: Önéletrajzi Emlékezések, Szépmíves, 2018.

Csinta Samu: Arisztokraták honfoglalása, Erdély újranemesítői II, Heti Válasz lap- és KönyvjiadóKft, Budapest, 2016.

Kiss Sándor: Társadalomtörténet és épített örökség kapcsolata Erdélyben, Szeged, 2020.

Kiss Sándor: A nemesi mentalitás hiánya a XXI. századi Magyarországon, Szeged, 2023.

Margittai Gábor: Láthatatlan kastély, Külső Magyarok Kft, 2020.

https://www.kemenyinfo.hu/hu/

https://maszol.ro/kultura/Erdely-legjei-Maros-megye-a-marosvecsi-Kemeny-kastely

https://marosvecs.com/